„Szeressétek egymást, mint ahogy én titeket és a magyar erdőt szerettem!” - hagyta örökül gyermekeinek és unokáinak Kaán Károly, az ükapám. A magyar természetvédelem (egyik) megteremtője és úttörője, a Trianon utáni Magyarország fásításának egyik doyanjének családja a lehető legkomolyabban vette a felszólítást.

Nagyapám, Ebner László anyai nagyapja mellett apai nagyapja, id. Ebner Jenő is ezer szállal kötődött a magyar erdőhöz. Zólyom vármegye utolsó magyar királyi főfelügyelője azonban a vadászat megszállottja is volt, nem véletlen, hogy fia a Selmecbányai, majd annak elcsatolása után a Magyaróvári Agártudományi Akadémia hallgatója lett.

dr. Ebner Jenő és felesége Kaán Erzsébet egy egymásra exponált fényképen valahol a Mátrában 1942 körül. Ebner-archívum 1.1.F.101. (Fekete-fehér fényképnegatív, 24x36 mm, celluloid)

Feltehetően Ebner Jenő a Mátrában 1943 körül Ebner-archívum 1.1.C.76. (Színes diapozitív, 24x36 mm, celluloid)

Ha a történelem nem lehet objektív, mert a szemlélő - legyen az történész - szubjektív szemlélete nem zárható ki teljesen a vizsgálat összegzéséből, s így bármilyen történeti mű magán fogja hordozni az írás szerzőjének tulajdonságait, ez nem jelenti azt, hogy ezzel a hozadékkal ne lehetne mit kezdeni. Ha a történész nem a történelmet írja le - mert azt egészében nem ismerheti meg -, hanem csak egy történetet, az a történet ettől függetlenül alkalmas lehet összegzések elvégzésére, s így lehet valamilyen formában egész.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy édesanyám révén jelentős szellemi hagyatékot örököltem, a családi archívum 13 levéltári dobozt tölt meg, ennek része az a több ezer fényképfelvétel is, amelyek többnyire a 19. század végétől, a 20. század elejétől a rendszerváltozásig készültek.
A fényképek közel háromnegyede fényképnegatív; ezeket elsősorban dédapám, dr. Ebner Jenő (1898-1974) készítette 1916 és az 1960-as évek között, de fia, Ebner László (1927-2001) fényképhagyatéka sem elhanyagolható az 1937-2001 közötti évekből.

A fényképek számomra közel három évtizedig ismeretlenek voltak, azonban a (polgári) családi kötelék, a hagyomány olyan (polgári) identitást épített fel, amelyet a külső szemlélőnek visszaadni - talán - csak a fényképeken keresztül lehet. Ezeken egy magyar polgári család élete elevenülhet fel, s úgy vélem a múlt ilyen bemutatása nem tanulságoktól mentes.

A következőben válogatásokat fogok közölni, a bejegyzéseket aszerint kívánom megírni, hogy a fényképanyagot digitalizálom, így a gondolati összekapcsolást, összegzést csak utólag lehet elvégezni, de erre lehetőséget a jövő teremt. 

Dr. Ebner Jenő gazdatiszt 1940-ben érkezett Erdélybe tanulmányútra, hogy a Magyar Állatforgalmi Központ munkatársaként végezzen felmérést a mezőgazdaság ottani állapotairól. 

Bánffyhunyad, 1940. Ebner-archívum, 1.1.1./A.14 (Fekete-fehér fényképnegatív, 24x36 mm, celluloid)

 Erdélyi állattartók indulnak szarvasmarha-vásárba, Kolozs megyében 1940 1.1.1./A.7 (Fekete-fehér fényképnegatív, 24x36 mm, celluloid)